Dimenzióváltás

Aktuális információk írások

im.jpg
 

 

Igazságügyi Minisztérium

dr. Varga Judit

igazságügyi miniszter

dr. Salgó László Péter
jogszabály-előkészítés összehangolásáért és közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkár

dr. Szecskó József
igazságügyi szolgáltatásokért felelős helyettes államtitkár

Tárgy:

közjegyzői  tevékenység  korlátozása,

 közjegyzők záradékolási  lehetőségének megszűntetése

 

Hogyan éri el a bankrendszer, hogy a lakosság kifosztása a “ deviza alapú kölcsönszerződéseken” keresztül kivitelezhető legyen?

1.Kéretlen közjegyzői jelenlét, majd tevékenység felhasználásával

Már a kölcsönszerződések megkötésekor a bankok előre megfontolt szándékkal bebiztosították a későbbiekben számviteli csalással létrehozott követelésüket azzal, hogy a kölcsön feltételeként határozták meg a szerződések okiratba foglalását. A közjegyzői jelenlétet viszont semmilyen, hangsúlyozom semmilyen jogszabály nem írta elő. A kollektívan hallgató közjegyzők a komoly anyagi érdekeltségük folytán „elfelejtették” erről tájékoztatni ügyfeleiket. Hallgatásukkal megtévesztették, azaz becsapták a jóhiszemű ügyfeleket, egyben megteremtették a későbbi tisztességtelen gazdagodásuk lehetőségét is. Súlyos következményei lettek ennek a tudatos hallgatásnak, ami a közjegyzőket és a közjegyzői jelenlétet előíró bankokat hatalmas vagyonosodáshoz, a kölcsönfelvevőket az ellehetetlenülés, majd a kiszolgáltatottság állapotába juttatta.

2. Törvénybe ütköző blankettaszerződések okiratba foglaltatásával

A szerződéskötéskor a közjegyzők nem tudtak megfelelő tájékoztatást adni a „deviza alapú kölcsönről”, hiszen az ilyen fajta kölcsön definiálása is jóval később 2010-ben történt meg. Így történhetett meg, hogy a kölcsönszerződésekbe foglaltak a számviteli törvénnyel ütközően árfolyamkockázatról, illetve annak megértéséről is szólnak. Ez egy jogi ellentmondás, ugyanis kölcsön jogviszony esetén nem beszélhetünk a tőketartozás árfolyamkockázatáról! Azért kellett okiratba foglalni, hogy a későbbi esetleges jogvitában legyen a banknak hivatkozási alapja.

3. Zálogbejegyzésnél a hitelkeret összegének okiratba foglalása, a ténylegesen folyósított kölcsön forintban kifejezett értéke helyett.

Komoly hiba, viszont a szerződés kijavítását közjegyző megtagadja. Hogyan lehetséges, hogy a hitelkeret összegét, ami a bank tartozása a kölcsönt felvevő felé, még is kölcsönnek tünteti fel az okiratában, mint ha az lenne az adós tartozása. A közjegyző kompetencia hiánya már itt is megmutatkozik. Nem tud, vagy nem akar különbséget tenni kölcsön és hitelkeret között. Később, a záradék kiállításánál még is az általa hibásan kiállított okiratot fogadja el alaki kellékként. ( persze „jogszerűen”, hiszen csak és kizárólag az alaki kellékek meglétét kell vizsgálnia)

 

A későbbi közjegyzői végzéseknél, a szerződés felmondásának okiratba foglalásánál sem lehet megkérdőjelezni a közjegyző munkáját, a rendszerben „jogszerű”, mivel nem kell vizsgálnia, hogy összegszerűségében helyes e a banki követelés. Viszont így a közjegyző jelenlétének kihasználásával építi fel a bank a pontosan egymásra épülő kirakós játékának elemeit. A bankok a közjegyzők szolgai közreműködésére építve  teszik látszólag törvényessé a számviteli törvénybe ütköző, bizonylatokkal alá nem támasztott követeléseiket.

4.Hamis adatok további közokiratokba foglalásával

Ezért  jöhet létre az a jogi anomália, hogy az okiratba foglalt engedményezés, majd az engedményes követeléskezelőnek jogutóddá tevése (újabb okiratba foglaltan) „keletkezteti” a jogot a végrehajtásra. Ekkor a közjegyzőnek már csak arra kell figyelemmel lennie, hogy a záradék kiállításának alaki feltételei biztosítva legyenek, amit már ő maga biztosított eddigi kéretlen és tisztességtelen szereplésével.

 

Viszont:

A közjegyző fenti okiratok készítésénél bármikor megtagadhatta volna közreműködését, hiszen jogszabály előírja:

Kjtv. 2. § (2) A közjegyző az ügyekben részrehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni.

3. § (1) A közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.

(2) Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja.

A közjegyzők működésével kapcsolatos további törvénysértések:

1. Közjegyzőségek:
a. A közjegyzőknek függetlennek, pártatlannak, közhitelesnek és nem utasíthatónak kell lennie, csak a hatályos jogszabályok szerint járhatnának el, miközben állami igazságszolgáltatás részeként, jogszolgáltatást végeznek és járásbírósági jogkörrel rendelkeznek:
i. 1991. évi XLI. trv. 1.§ (1)-(2), (4), 2.§ (1)-(2), 3.§ (1)-(2).
b. A közjegyzők vállalkozók és Európában teljesen egyedülállóan, csak nálunk Magyarországon járásbíróságként eljárva is vállalkozók:
i. 1991. évi XLI trv. 31/A.§ (1).
de:
ii. 1991. évi XLI. trv. 7.§ (2) alapján nem lehetne vállalkozó.
c. A közjegyzők ennek ellenére bevétel orientált vállalkozók :
i. 1991. évi XLI. trv. 31/C.§ (2) h).
d. A közjegyzőségek alapvetően cégként működnek, mint járásbíróság:
i. 1991. évi XLI trv. 31/A.§ (3).
e. A közjegyzői irodának, mint cégnek, bármely természetes személy tehát nem közjegyző is lehet tagja:
i. 1991. évi XLI trv. 31/B.§ (1). (Nem lehet tudni, milyen egyéb személyek bújnak meg a közjegyzői vállalkozások mögött.)
f. A közjegyzői cégek tevékenysége ÁFA-mentes, akár több 100 milliós bevétel esetén is:
i. 2007. évi CXXVI. trv. 85.§ (1) és (3).
g. A közjegyző és a közjegyzőhelyettes I. fokú járásbírósági jogkörrel rendelkezik vállalkozóként:
i. 1991. évi XLI. trv. 5.§ (2).
h. A közjegyző anyagi felelősséggel tartozik a hatáskörében készült okiratokért, ezért eleve nem lehet alkalmas járásbíróságként végrehajtások elrendelésére, hiszen a saját anyagi felelősséggel bíró korábbi okiratainak joghatását és végrehajthatóságát kell elbírálnia. :
i. 1991. évi XLI. trv. 10.§ (1)-(3). és 136.§ (2).

Teljesen abszurd helyzet, hogy Magyarországon I. fokú járásbírósági jogkörrel, bevétel orientált, homályos tulajdoni háttérrel rendelkező cégek ítélkeznek és hoznak közvetlenül végrehajtható végzéseket. Ezek a cégek és egyéni vállalkozók évi több százmillió forintos bevételt termelnek úgy, hogy teljesen ÁFA mentesek.

 

A közjegyzők jogsértéseit már 2015-ben megállapította az Európai Bíróság!

Néhány érdekes kiemelt részlet az Európai bíróság C -32/14 számú ítéletéből: Kérdés, ezekkel miért nem foglakozik senki?

Ami az alapeljárás tárgyát képező egyszerűsített közjegyzői végrehajtást illeti, az Európai Bizottság azt állítja, hogy a közjegyző azon lehetősége, hogy a szerződés végrehajtását megindítsa, anélkül hogy a végrehajtási záradék kiállításának vagy törlésének keretében megvizsgálta volna a különböző feltételek tisztességtelen jellegét, sérti a 93/13 irányelvet, ahogyan azt az előző pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlat és különösen a Banco Español de Crédito ítélet (C‑618/10, EU:C:2012:349), továbbá a – második kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság által is említett – Banif Plus Bank ítélet (C‑472/11, EU:C:2013:88) értelmezi.

A Bizottság szerint, mivel a közjegyzői eljárás a bírósági eljáráséhoz azonos joghatásokkal rendelkezik, biztosítani kell, hogy a közjegyző hivatalból is vizsgálhassa a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét, ha valamennyi ehhez szükséges ténybeli és jogi elemmel rendelkezik.

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a 93/13 irányelv nem tartalmaz egyetlen rendelkezést sem azon szereppel kapcsolatban, amelyet a közjegyző a tisztességtelen szerződési feltételek vizsgálatával kapcsolatban elláthatna, vagy el kellene látnia. Így ezen irányelv nem szabályozza azt a kérdést, hogy a bírósági funkcióhoz közvetlenül kapcsolódó hatáskörök gyakorlásának lehetőségét ki kell‑e terjeszteni a közjegyzőre olyan körülmények között, amelyek között a nemzeti szabályozás azt a hatáskört ruházza rá, hogy a szerződésre vonatkozó közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, majd később, adott esetben törölje azt.

Következésképpen a végrehajtás és az ennek keretében a közjegyzőkre ruházott feladatok nemzeti mechanizmusainak uniós jogi harmonizációja hiányában az ilyen szabályok megállapítása az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve. )

Akkor még egyszer a legérdekesebb megállapítások az Európai Bíróságtól:

”a közjegyzőkre ruházott feladatok nemzeti mechanizmusainak uniós jogi harmonizációja hiányában „”

/ Az hogy egy közjegyző bírósági jogkört láthat el, kizárólag Magyar hungaricum és nagyon meg kellene már szüntetni. /

„”a közjegyző azon lehetősége, hogy a szerződés végrehajtását megindítsa, anélkül hogy a végrehajtási záradék kiállításának vagy törlésének keretében megvizsgálta volna a különböző feltételek tisztességtelen jellegét, sérti a 93/13 irányelvet, „”

„” ezen irányelv nem szabályozza azt a kérdést, hogy a bírósági funkcióhoz közvetlenül kapcsolódó hatáskörök gyakorlásának lehetőségét ki kell‑e terjeszteni a közjegyzőre olyan körülmények között, amelyek között a nemzeti szabályozás azt a hatáskört ruházza rá, hogy a szerződésre vonatkozó közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el „”

/ Semmilyen jogszabályalkotás nem volt e kérdésekben, így a közjegyzők tevékenysége mai napig nem felel meg az uniós jogharmonizációs irányelveknek és az óta is sérti a 93/13 irányelvet /

A közjegyzők, mint bevétel orientált vállalkozó jogszolgáltatók – ELSŐFOKÚ JÁRÁSBÍRÓSÁGI JOGKÖRREL FELRUHÁZVA! - Európában teljesen egyedi módon a saját vállalkozásaikban készített okirataikra rendelhetik el, szintén vállalkozásban működő járásbíróságként a végrehajtásokat. Ez eleve törvénybe ütköző, mert nem várható el a közjegyzőktől az ügyek objektív megítélése, hiszen anyagi felelősséggel tartoznak  az okirataik joghatásáért, így azok végrehajthatóságáért is. A közjegyzők általában más országokban is vállalkozók, ellenben nem rendelhetnek el bíróságként végrehajtásokat saját okirataikra a vállalkozásaik nagybani megrendelőinek kérésére.  

 

közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény – továbbiakban: Kjtv - 4. § szerint:

 

„A közjegyző nem járhat el abban az ügyben, amelyben mint bíró a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a bíró kizárására vonatkozó szabálya szerint nem járhatna el.

 

(A közjegyzőknek mint vállalkozóknak, járásbíróságként eljárva a végrehajtások elrendeléséért járó nem kevés illeték a vállalkozásaik bevételét növeli. Különös figyelemmel arra, hogy a végrehajtani kívánt okirattípust a végrehajtás kérő előzőleg tömegével gyártatta a közjegyzőkkel, finanszírozva ezzel vállalkozásaikat. Így a végrehajtási ügyek tárgyilagos megítélése a közjegyzőktől nem elvárható.  )

 

A fentiekben részletezett indokok figyelembevételével a közjegyzőknek kifejezetten nem áll érdekükben észlelni, hogy a vitatott okiratok végrehajtás elrendelésére alkalmatlanok, mert az negatív gazdasági hatással lenne vállalkozásban működő bevétel orientált közjegyzősségeikre, járásbíróságaikra. 

 A 2019. június 26.-án a C‑407/18. sz. ügyben megszületett EUB ítélet viszont, most ezen lehetőséget kiveszi a közjegyzők kezéből.

Az ítélet ugyanis a következőket mondja ki:

"A tényleges érvényesülés elvének fényében úgy kell értelmezni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvet, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az a nemzeti bíróság, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között közjegyzői okirat formájában létrejött jelzáloghitel‑szerződés végrehajtása iránti kérelem tárgyában jár el, sem a fogyasztó kérelmére, sem hivatalból nem rendelkezik annak lehetőségével, hogy megvizsgálja, hogy az ilyen okiratban foglalt szerződéses feltételek nem tisztességtelen jellegűek‑e ezen irányelv értelmében, és hogy ennek alapján felfüggessze a kért végrehajtást."

Magyarországon, okiratba foglalt szerződések esetében a VH. kérelem tárgyában nem a bíróság , hanem a közjegyző jár el, így a közjegyző értendő az EUB ítéletében szereplő "végrehajtási kérelem tárgyában eljáró nemzeti bíróságon".

A fenti ítélet szerint egyértelmű , hogy a 93/13 EGK irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályzás, amelyre hivatkozhat a "FOGYASZTÓ" kérelmének ellenére , a VH. záradékot kiállító közjegyző, hogy nincs lehetősége a szerződés tisztességtelen feltételeinek vizsgálatára.

 

EU irányelvvel ellentétesen jár el tehát az a közjegyző, aki a nemzeti jogszabályokra hivatkozással visszautasítja egy általa okiratba foglalt szerződés tisztességtelen feltételeinek vizsgálatát a VH. záradék kiállítása előtt az adós erre irányuló kérelme alapján.

 

Tisztelt Dr. Varga Judit igazságügy miniszter!

A közjegyzőség intézménye az igazságszolgáltatásnak az a része, amelynek célja a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogi prevenció. Viszont a jogi prevenció nem mehet az igazság rovására. A bank a közjegyző szűk keretek közé szorított, elemeiben jogszerű közjegyzői közreműködésre támaszkodva szeretné a számviteli csalással létrehozott követelését érvényesíteni, de a csalása bizonyítási terhét az „adósra” hárítva, (amennyiben az adós vitatja az összegszerűséget) jogtalan hátrányt okozva.

A fentiekre figyelemmel tisztelettel kérem az Igazságügy Minisztériumot, hogy módosítsák a Közjegyzői törvényt, a közjegyzőktől vegyék el azt a jogot, hogy bizonylatolatlan, számviteli csalással létrehozott banki követelések következményeként a záradékok kiállításával végrehajtást kezdeményezhessenek. Mivel elsőfokú járásbíróság minőségében záradékolnak, elveszik az adósoktól a pártatlan, tisztességes bírósághoz való jogukat.

Világosan megmutatkozik a közjegyzők negatív szerepe a „deviza alapú” kölcsönszerződések esetén. Az Igazságügy Minisztériumnak kötelező felfigyelni és a bemutatottakra figyelemmel, megfelelő jogszabályalkotással ellensúlyozni a banki érdekek kiszolgálásának irányába eltolódott közjegyzői tevékenységet.

Már így is sok a halálos áldozat…

Szeged, 2019.10.27.

 

Tisztelettel:                       

                                    ……………………………………….

                                                     Almássy Sándor

 

 

            *********************************************

 

 

Az IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁRSÁG válasza a benyújtott petícióra:

 

IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁRSÁG Iktatószám: VII---------/2020. Ügyintéző: Dr. ----------------- Telefonszám: +36-1…………   Almássy Sándor Úr részére Szeged ----------------------     Tisztelt Almássy Sándor Úr!   Az Igazságügyi Minisztérium több szervezeti egységének is megküldött levelére - bizalmát megköszönve - az alábbi egységes válasz adom. Mindenekelőtt szeretném tájékoztatni Önt arról, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény alkotmányosan nem ad lehetőséget állásfoglalás, illetve jogértelmezés adására. Megkeresésében Ön jogszabály-módosítási javaslattal kíván élni a közjegyzők tevékenységének korlátozásával kapcsolatosan. Sérelmezi, hogy a közjegyző közreműködését annak ellenére kellett igénybe vennie, hogy ezt jogszabály nem írja elő.   Banki gyakorlat a szerződés, illetve az az alapján tett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat közjegyzői okiratba foglalásának hitelintézet általi, folyósítási feltételként történő előírása az adós számára, amelyet a közjegyző csak az előtte személyesen megjelent fél, vagy meghatalmazottja kérelmére készíti el.   A jogügylet, illetve jognyilatkozat közjegyzői okiratba foglalása valóban elsősorban a hitelintézet érdeke, tekintettel annak permegelőző szerepére, így az adós szerződésszegése esetén a hitelintézetnek nem kell polgári per útján, érvényesítenie az adóssal szemben fennálló követelését, hanem - amennyiben a közjegyzői okirat megfelel a Kjtv. 112. §-ában, illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §-ában foglaltaknak - közvetlen végrehajtás elrendelését kérheti az okiratot készítő közjegyzőtől. A közjegyző - az előbbieken túl - a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása során a Vht. 13. § (1) bekezdése szerint csak azt vizsgálhatja, hogy a végrehajtás elrendelésének feltételei fennállnak-e.   Levelében Ön arra is hivatkozik, hogy a szerződés felmondásának közjegyzői okiratba foglalásakor a közjegyző összegszerűségében nem vizsgálta a banki követelés „helyességét". A Ptk. 321. §-a alapján a szerződés a felmondással megszűnik, a - szerződésnél vagy jogszabálynál fogva - felmondásra jogosult e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A hitelező - az adós szerződésszegése esetén - jogosult a szerződést felmondani, amelyet azonban a Kjtv. 112. § (2) bekezdésében foglaltak alapján közjegyzői okiratba foglaltan kell megtennie, ugyanis ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz azok bekövetkezését közjegyzői okiratban kell tanúsítani.   A Kjtv. 111. § (1) bekezdése alapján a felmondás alapjául szolgáló adatokat - mint jogi jelentőségű tényeket - a közjegyző a hitelező számítógépes nyilvántartásába, bizonylataiba, könyveibe, illetve az adós bankszámlájába történő betekintéssel jegyzőkönyvi formában, ténytanúsító okiratban közhitelesen tanúsítja.   Sérelmezi továbbá, hogy a közjegyző nem adott tájékoztatást a deviza alapú kölcsön sajátosságairól.   A szerződés megkötéséhez - és teljesítéséhez - kapcsolódó tájékoztatási kötelezettség elsősorban a feleket terheli. A Ptk. 205. § (3) bekezdése alapján a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a szerződés teljesítése során is terheli a feleket [Ptk. 277. § (4) és (5) bekezdések]. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések esetén a felek között információs egyensúlyhiány áll fenn, melyet ellensúlyozandó, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) - többször módosított - 203. §-a speciális többlet­tájékoztatási kötelezettséget írt elő a pénzügyi intézmények számára. A régi Hpt. 203. § (1) bekezdése szerint a pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit, illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatások igénybevételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról tájékoztatni. A 2005. január 1. napja után lakossági ügyféllel megkötött devizahitel nyújtására irányuló, illetve ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződéseknél pedig a régi Hpt. 203. §-a már előírja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. Ennek az ügyfél által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletre. A tájékoztatásnak tehát kí kellett terjednie az árfolyam változásának lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre.   A 6/2013. Polgári jogegységi határozat szerint a pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A tájékoztatási kötelezettség azonban nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás mértékére.   A 2/2014. Polgári jogegységi határozat szintén a pénzügyi intézmény tájékoztatási kötelezettségét fogalmazza meg, amikor azt mondja ki, hogy a felek szerződéses viszonyát illetően csak a fél (hitelintézet) tájékoztatási kötelezettségének teljesítése lehet vizsgálat tárgya, ezért a fogyasztó megfelelő tájékoztatása szempontjából a hitelintézet magatartása vagy mulasztása bír jelentőséggel. A hatályos szabályok szerint fogyasztó részére történő olyan felvilágosítás adását, amely alapján a fogyasztó - hitelszerződés megkötését megelőzően - felmérheti, hogy az általa igénybe venni tervezett hitel, illetve a kapcsolódó szolgáltatás megfelel-e az igényeinek és a pénzügyi teljesítőképességének a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény szintén a hitelező részére írja elő. A Kjtv. 120. § (1) bekezdés b) pontja alapján a közjegyző a közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről köteles tájékoztatni az ügyfelet, ha ez konkrét ügyben nem vagy nem megfelelően történt meg, az a közokirat érvénytelenségét, ezzel összefüggésben a közjegyző polgári anyagi jogi felelősségét vetheti fel, amelynek bizonyítása azonban az arra hivatkozó felet terheli. Szintén sérelmezi, hogy a közjegyző a Kjtv. 3. §-a alapján nem tagadta meg a közreműködést. A 6/2013. Polgári jogegységi határozat kifejezetten utalt arra is, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés és nem tekinthető lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződésnek, illetve színlelt szerződésnek sem. Fentiek alapján a Kjtv. 3. §-a alapján a közjegyzőnek a konkrét ügy körülményei alapján kell vizsgálnia a közreműködése megtagadásának indokoltságát, erre mindössze azon az alapon, hogy deviza alapú hitel- vagy kölcsönszerződést, vagy ilyen szerződésen alapuló egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot fogalt okiratba, nem lehet hivatkozni. Ezen túlmenően a közjegyző az eljárása során maga ítéli meg, hogy észlel-e aggályos körülményt a jogügylet kapcsán, amellyel összefüggésben a Kjtv. 121. §-a rögzíti, hogy a közjegyzői okirat elkészítésénél aggályos körülménynek kell tekinteni különösen, ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet, vagy amelynek nincs joghatása. A felek kellő tájékoztatását és a jognyilatkozat akaratuknak megfelelő megtételét szolgálják a Kjtv. 120. §-a szerinti előírásoknak megfelelő eljárás lefolytatása is. Ön levelében hivatkozik a C-32/14. számú magyar vonatkozású előzetes döntéshozatali ügyre, amelyben - a hivatkozott bizottsági állásponttal szemben - az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) végül a következő álláspontra jutott. „Az egyenértékűség elvét illetően meg kell állapítani, hogy a Bíróság nem rendelkezik olyan információval, amely kételyre adna okot azt illetően, hogy az alapügyben vitatott szabályozás ezen elvvel összhangban áll." Hasonló következtetésre jut a Bíróság a tényleges érvényesülés elvének vizsgálata során is. Kifejti ugyanis, hogy „a magyar eljárási rendszerben a közjegyző egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokirat elkészítésének szakaszában jogosult többek között arra, hogy e szerződés kikötései tisztességtelen jellegének tekintetében megelőző szerepet játsszon, és egyébiránt kifejezetten köteles tanácsaival biztosítani az egyenlő bánásmódot a hatáskörébe utalt eljárások során, beleértve a végrehajtási eljárást is.   A fentiekből következik, hogy a Kjtv. általános rendelkezései főszabály szerint hozzájárulnak a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében és 7. cikkének (1) bekezdésében támasztott követelmények tiszteletben tartásához [...]". A Bíróság ítéletében rögzíti, hogy egyrészt a fogyasztó a Ptk. 209/A. §-a alapján a szerződés érvényességét vitató keresetet nyújthat be, másrészt pedig a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására irányuló pert indíthat a Pp. 369. §-ának megfelelően, melynek keretében kérheti az alapeljárásban vitatott szerződés végrehajtásának felfüggesztését is. A Bíróság álláspontja szerint nem ellentétes a tényleges érvényesülés elvével az, hogy a fogyasztó csak akkor hivatkozhat a tisztességtelen feltételekkel szembeni jogszabályi védelemre, ha bírósági eljárást indít. A 93/13 irányelvben biztosított hatékony bírói jogvédelem ugyanis azon az előfeltevésen alapul, miszerint valamelyik szerződő fél előzőleg nemzeti bírósághoz fordult.   A C-32/14. számú előzetes döntéshozatali ügyben született ítélet konklúziója az, hogy „a 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató, és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokiratot az alakszerűségi követelmények tiszteletben tartása mellett elkészítő közjegyző számára lehetővé teszi, hogy az említett közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, illetve hogy megtagadja e végrehajtási záradék törlését, miközben egyik szakaszban sem került sor az említett szerződés kikötései tisztességtelenségének vizsgálatára." ítéletének meghozatala során a Bíróság hivatkozott ugyanis arra is, hogy a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása nem kompenzálhatja teljes mértékben az érintett fogyasztó tétlenségét.   A C-407/18. számú szlovén vonatkozású előzetes döntéshozatali ügy pedig éppen a C-32/14. számú ügyben kifejtettekre tekintettel állította szembe a szlovén nemzeti jogot a 93/13 irányelv követelményeinek megfelelő magyar szabályozással. A szlovén nemzeti jog részletekbe menő ismertetését mellőzve jelzem, hogy a Bíróság ezen ítélete szerint a magyar jogorvoslat eljárási szabályai a nemzeti jogban garantálják a fogyasztó hatékony bírói védelmét, míg ezzel szemben a (szlovén) alapügyet illetően a Bíróság elé terjesztett iratokból az tűnt ki, hogy a szlovén jog nem kínál semmiféle hasonló garanciát a fogyasztónak.   Az idézett, a C-407/18. számú ítélet rendelkező része tehát nem a magyar jogszabályi környezet, hanem a szlovén nemzeti szabályozás 93/13-as irányelvnek való meg nem felelése tekintetében tartalmaz állásfoglalást.   Kifogásolta továbbá, hogy a közjegyző mint elsőfokú járásbírósági jogkörrel felruházott, „bevétel-orientált vállalkozó" rendelheti el a végrehajtást a saját maga által készített közjegyzői okirat alapján.   A Vht. 3l/E. § (2) bekezdése, valamint a Vht. 224/A. §-a alapján a közjegyző által hozott végzés a jogorvoslat szempontjából a járásbíróság végzésével azonos hatályú. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 528. §-a továbbá lehetőséget biztosít a fél részére, hogy a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt pert indítson, illetve a záradékolt okiratba foglalt tisztességtelen szerződési feltétel esetén a szerződés érvénytelensége iránti pert indítson, kérelmezve a végrehajtás egyidejű felfüggesztését.   Fontos megjegyezni, hogy a közjegyző a Kjtv. 10. § (1) bekezdése értelmében a közjegyzői működése körében okozott kár megtérítésére a Ptk. szabályai szerint köteles, így teljes anyagi felelősséggel tartozik.   Ezen túlmenően a Kjtv. 69. § (2) és (3) bekezdése alapján a közjegyző eljárásának törvényességét a közjegyző székhelye szerint illetékes törvényszék elnöke felügyeli, ennek keretében elrendelheti a közjegyző tevékenységének kamarai vizsgálatát, valamint fegyelmi eljárást kezdeményezhet. Másrészt a közjegyzők ügyvitelének, hivatali működésének és magatartásának rendszeres ellenőrzése a területi elnökség feladata. A Kjtv. 69/A. § (1), (2) és (5) bekezdése szerint a területi elnökség a működési vizsgálatot hivatalból indítja meg és kijelöli a vizsgálatot lefolytató kamarai tagokat. A területi elnökség a vizsgálat keretében a közjegyző irodájába beléphet, iratait (ideértve a közjegyzői levéltárba és az elektronikus levéltárba leadott iratokat is), nyilvántartásait megtekintheti, azokról másolatot készíthet, valamint megismerheti az országos kamara által vezetett nyilvántartások és az országos kamara által működtetett nyilvántartások és elektronikus rendszerek adatait. Ha a vizsgálat eredményeként a területi elnökség a határozatban azt állapítja meg, hogy a közjegyző  megszegte   a jogszabályban  vagy   a  kamarai   iránymutatásban   szereplő kötelezettségeit, felhívja a közjegyzőt a jogszabályoknak megfelelő eljárásra, az elmulasztott intézkedések megtételére, fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén pedig feljelentést tesz a fegyelmi bíróság elnökénél. Fentiek alapján megállapítható, hogy a közjegyző által hozott végzésekkel szembeni jogorvoslati lehetőség - így a 93/13/EGK irányelvnek való megfelelés biztosított, ezért a Kjtv. a Megkereső által javasolt módon történő módosítása nem indokolt.   Ismételten megköszönve a minisztérium felé irányuló bizalmát tájékoztatom, hogy levelem nem rendelkezik jogi kötőerővel és kötelező tartalommal, az nem szolgálhat hivatkozási alapul sem bírósági, sem egyéb eljárásban.         Budapest, 2020. január 09_                                            _   Tisztelettel:

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 11
Heti: 22
Havi: 176
Össz.: 15 601

Látogatottság növelés
Oldal: Petíció
Dimenzióváltás - © 2008 - 2024 - penzvarazslat.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »